Álom
x
x
Bíbor könnyet ejt az alkony,
álmaimban veled alszom:
szentjánosbogárka a szemed.
Ha megszólítsz, én úgy didergek,
mint hideg reggel a lehelet
és varasodó régi sebek.
Mikor arcom érzi melled,
új világot szülnék neked:
verseimet vérrel írom.
Rogyadozó vaskos ágyon
súlyos teher minden álom:
emléked fáj, nem is bírom!
Parttalan árad a képzelet
rám tapad, megfojt és eszeget:
lüktetnek testeden az erek.
Bíbor könnyet ejt az alkony,
álmaimban veled alszom:
hozzád bújok és felébredek.
Képek
A nyugalom megzavarására alkalmas képek rejtőznek az avatárok alatt. Ezek a vers hangulatához igazodó, fülledten erotikus, helyenként pornográf és többnyire érdekes fotók vagy fotómontázsok. A weblap gondolatával egy időben születtek.
Csak akkor kattints a képre, ha már elmúltál 18 éves és nem riaszt az esetlegesen bizarr látvány!
Visszatekintés
Pár szó a vers keletkezéséről
Az apró ráncfelvarrás nem biztos, hogy jót tett ennek az Álomnak, de már mindegy. Lassacskán azt sem tudom, hogy a versek, vagy a képek miatt készül ez a "minek nevezzelek". Honlap, portfólió, vagy hobbi weboldal? Több mint tíz évvel ezelőtt készült a képek fele, amihez most rohamtempóban gyártom az újakat. Ma már inkább ez érdekel, mint a versírás.
Az egykori álmok megfakultak, minden jelentőségüket elveszítették. Mária él és virul, de csöppet sem érdekel. Még találkozni sem igazán akarok vele, mert már nem tudnék mit mondani neki. A feleségem - aki annak idején rendkívül ügyesen lavírozott körülöttem - még mindig vörös posztóként tekint a Máriákra. A verseimet sem szereti. (Talán azért, mert nem róla szólnak?) A képekre is rátekintett és érzelmesen közölte a tényt: te még mindig hülye vagy.