Befejezetlenül
A Nap forog, forog a Föld körül
és bús dallam kél gyáván, egyedül.
Ér tágul, sűrű, forró vér buzog:
alkoholtól bódult tamtamok.
Fűszál hegyén harmatcsöpp kacsint,
az ég riszál, megfordul, visszaint.
A dombtető szélén mogorva kövek
lustán vakarják bozontos mellüket.
Zúgnak vérfolyók, s a tamtamok:
felhők száján habos nyál csorog.
A Föld forog, forog egy Nő körül,
s robban az atom valahol itt, legbelül.
Őrült radioaktív táncra kél,
simogat, zenél, mosolyog a szél.
Pajkos illatok egymáshoz bújnak,
füstölnek kicsit, majd lángra gyúlnak.
Örömódát szitálnak kis kottafejek,
elindul az asztal, szeretkeznek a hegyek.
Számkivetve forgok, forgok Magam körül,
s néz egy lány, zöld tengerszem-párája mögül.
Képek
A nyugalom megzavarására alkalmas képek rejtőznek az avatárok alatt. Ezek a vers hangulatához igazodó, fülledten erotikus, helyenként pornográf és többnyire érdekes fotók vagy fotómontázsok. A weblap gondolatával egy időben születtek.
Csak akkor kattints a képre, ha már elmúltál 18 éves és nem riaszt az esetlegesen bizarr látvány!
Visszatekintés
Pár szó a vers keletkezéséről
Ez egyike azon kevés versnek, amelyek megjelentek egy válogatásban, vagy fellelhetők valahol az Interneten. Kaptam is egy rém kedves intelmet egyik olvasómtól, aki közölte, hogy nem a Nap forog a Föld körül. Igaza lehet a feleségemnek, aki azt mondta, hogy túl bonyolultan írok, nem mindig érti elsőre a verset.
Én pont ellenkezőleg gondolnám: nem egyszerűen nagyszerű vagyok, hanem egyszerűen primitív. Az az idő, már régen elmúlt, amikor az ilyen stílusú verseket még értékesnek tartották. Nem baj! Ma már ilyet se tudok írni, de a tizenéves műszaki szakközépiskolástól nem volt ez annyira rossz. Vagyok annyira bátor, hogy még ma is meg merem mutatni: ez voltam, ilyen voltam, ilyen vagyok.