Kosztolányi Ilonája ihlette és Mária, vagy csak magamutogatásnak szántam, nem tudom. Valamiért sohasem izgatott, hogy mitől vers a vers, mik a költészet szabályai, én csak úgy mondtam a magamét aztán néha-néha elkezdtem bravúroskodni. Mindig érdekelt a rejtvény, a rébusz, még a matek feladvány is és ezekhez hasonló feladványnak tekintettem időnként a verset ahelyett, hogy tanulmányoztam volna a régiek nagyok műveit, a költészet mestereinek technikáját. Nem véletlen, hogy az asztalfióknak írtam. Nem akartam én költő lenni soha. Jobban szerettem sodródni az árral, együtt fickándozni a halacskákkal, amíg ki nem pecázott valaki a zavarosból. Ezt a valakit - talán mondanom sem kell - nem Máriának hívták.